Sokszor vannak dilemmák, amikben úgy érezzük, döntenünk kellene.
Van úgy, hogy ez a dilemmánk fiktív, vagyis úgy érezzük, dönteni kellene, pedig nem is vagyunk döntési helyzetben, mert épp aggodalmaskodunk, jelzést kaptunk tehát…elutasítástól félünk a jövőképünkben. Ilyenkor ebbe a dilemmába vagyunk bezárulva. A lehetőségek meglátása nem tud szabadon áramolni, nem láthatjuk meg őket.
Elcsípni ezeket a gondolatmeneteket nem könnyű, hiszen érzelmileg függünk tőlük, vagyis épp benne tartózkodunk a gondolatok halmazában.
Távolodni tőlük azonban lehetséges: sétálj egyet, figyeld a légzésedet, engedve hogy fussanak a gondolati körök, és emellett tudatosítva, hogy valaki épp ezt gondolja benned, és ez oké, levegősíti ezeket a feltorlódó gondolathalmazokat, és ez a célunk.
A probléma általánosabbá válik….
Miért kell a távolság? Mert akkor általánosabban látjuk a problémát, és arányaiban is csökkenni fog a nyomása, mert a lufi, amit megtöltött a sok-sok gondolat, szépen kiürül. Ekkor rájöhetünk, hogy kijutni a körökből akár eltávolodva is lehet, és rájöhetünk, hogy meghaladva ezeket a köröket sok-sok gyakorlással jár, ami a türelmet, kitartást, erőt, önbizalmat növeli. Ez egyáltalán nem könnyű, viszont tanulható: a szempont váltása egyre könnyebben fog menni.
A belső jelzőrendszered az érzelmeid, akár a fénypontok... ezeket éberen figyelve könnyebb lesz szabályozásuk, új mintákat alakítasz ki, tágul a látóköröd, a befogadásod, a megengedésed a világ felé, mert önmagadban is képessé válsz tágabban szemlélni a dolgokat, az életedet és annak szereplőit. Hosszú távon ez az ami formálja a környezetedet is, mert belőled indul ki, és hatékonyan teszel is érte, kommunikálsz, csinálod, az önazonosságod függvényében.
Ezt tudjuk körbejárni, felfejteni, kibontani, ebben vagyok partner.
Bejelentkezés:
+3630-5757504