Ahogy a test részéről az érzet, úgy a lélek részéről az érzelmek azok amik jelzésnek számítanak. Minden esetben ezeknek a jelzéseknek a tudatosítása zajlik amikor önmegismerésben veszünk részt. Koncentrált figyelem során tanulható meg ezeknek a megkülönböztetése, és bármilyen furcsa, de a megoldást is magukban rejtik.
Ha megtanuljuk figyelni önmagunkat, akár a testünket, akár a gondolatainkat, érzelmeinket, a konfliktusaink jelentős része nem kerül ki a fizikai világba, hanem „lerendeződik” a belvilágban.
Bárki által megtanulható, elköteleződés szükséges hozzá, és a változás melletti voks letétele. Senki nem szereti ugyanazokat a köröket futni, ugyanazokba a kínos, vagy épp lefagyasztó helyzetekbe sodródni, vagy újabb és újabb kudarcokat megélni. Ezek a körök azok amikből a jelzések megfigyelése által ki lehet lépni bizonyos pontokon. A figyelemmel megtanulható a megfelelő kommunikálás, a megfelelő cselekvés, tehát egy új viselkedési minta kialakítása és megtanulása.
Nem könnyű út, hiszen a régi minta zsigerből bekapcsol újra és újra, de nem azért hogy bántson, hanem azért, mert a régi felé még nincsenek olyan erejű kialakult idegpályák, magyarul statikailag a súlypontnak át kell tevődnie az újra, valahol oda, ahol a szív és az elme összhangban működik egymással….és ez döntést igényel, az önismeret gyakorlását vagyis a jelzések figyelését. Ennek a része az érzelmi oldás, ahol olyan sejtszinten rögzült élmények élhetők meg, amiket az elme nem tud kezelni, racionálisan megoldani, hiszen azért alakított ki védekező rendszert, hogy bántódás többé ilyen helyzetekben ne érje. Ezek a védekező rendszerek ismerhetők meg…nem okokat keresünk, nem személyeket vagy helyzeteket, hanem komplex élményt, amiben az adott jelzés megfigyelhető, megérthető pro és kontra…így kerül egyensúlyba a kapcsolódás önmagunkkal, így integrálódnak énrészek, amik kirekesztődtek az energetikai rendszerből, és átveszik olykor az uralmat a konfliktusainkban, önálló életet élve.
Ekkor lesz bennünk a másik ember felé is megértés, és önmagunk felé is, ekkor leszünk képesek megbocsátani magunknak és a másiknak is, ekkor kerül egyensúlyba a két ember közötti mérleg. Ekkor leszünk képesek kommunikálni azt ami nekünk jó, de nem a másik emberrel szemben, hanem önmagunkért tesszük meg. Elképzelhető hogy szorongva vagy indulattal tesszük, de az önmegismerés során többek között azt tanuljuk meg, hogy elfogadjuk az elutasítást, vagy ha haragszanak ránk, vagy a véleményünket kimondjuk még akkor is, ha odakintről egyértelműen más irányba vinne a nyomás. A határaink állítását tanuljuk meg, de csak akkor tudhatjuk meg hol vannak a határaink, ha megismerjük önmagunkat…tudjuk mi a rossz, de legfőképp azt, hogy mi a jó nekünk és ezt képesek vagyunk kommunikálni is, nem csak barátok, társ, vagy gyermekünk felé, de szülők, munkatársak és vadidegenek felé is.
Megtanulható hogy önmagunk mellett tegyük le a voksot minden körülmények között. Ez nem harc, vagy küzdelem, hanem egy magas szintű tudatos erő birtoklása és használata, aminek a középpontja a figyelem.
Ennek a figyelemnek a kibontásában tudok segíteni, az alábbi telefonszámon tudsz időpontot kérni kezelésekre:
+3630-575-7504