*Március hónap analógiákban*
„...az élet mindig a halál minőségén keresztül újul meg, ez az egyetlen útja. Meghaladott rendszer lebomlik, és általa, belőle más megszületik.”
Februárban jobbára a föld (január) és a levegő (február) elemek találkozása történt meg: mivel mindkét elem elég objektív, ezért az érzelmek nélküli aspektusuk erősen megfogalmazódhatott. Az ember emocionális lény, ezért jelenhetett meg ennek duális párjaként egyfajta üresség, érzelemmentesség, vagy attól való félelem.
A víz „odakint” és „bennünk”
Márciusban a víz elem domináns. A vízhez köthető a változás, mozgékonyság, a megújulás, az egyesítés, szétválasztás, áramlás.
A víz elem ahogyan rombol, úgy épít is: a tengervíz hordalékát kihordja a partra, megtisztítja önmagát, közben a partot mossa, elhord belőle homokszemeket és egy másik partszakaszon vagy épp önmagában halmokat épít belőle. Ebből is látható hogy a víz, ahogyan bármelyik elem is, mennyire sokrétű, és milyen mélyen képes a dolgokat megváltoztatni.
A víz dinamikája a folytonosságot, a mozgékonyságot, a mindenre való reagálást hozza elénk képként. Lelki értelemben egyfajta nyughatatlanságot, határ és forma nélküliséget, ebben pedig bizonytalanságot, örök megkérdőjelezést és keresés minőségét is hozhatja magával. A keresés, kérdések visznek a sokféleség elfogadásához.
A víz folyton megkérdőjelez, homályossá teszi a látást, hatni tud ott, ahol szükséges a továbbfolyása. Mindig a környezete határozza meg a színét és a formáját is, ezért a tudattalan analógiája....és mindig a legmélyebb ponton gyűlik össze, ott duzzad, emelkedik, túlcsordul, vagy ha nincs mozgás, hát mocsarassá válik. De részéről semmi sem biztos. Ahol a föld számára konkrét, megfogható határ van, ott a víz megkérdezi, hogy nem lehetséges, hogy átmoshatom mégis? A földet önkényesnek tarthatja, mert határt szab, a víz számára határ nem létezik. Hasonló a levegő ideájához, de a levegőt részvét nélküli intellektus jellemzi, míg a vizet empátia, mélybe merülés a másikkal, tehát önmagával együtt. Ezért az érzékenység, tisztítás és gyógyítás fogalmaival is analóg. Egyik aspektusban kételyeket teremt, másik oldalon feloldja. Természetesen nem jelenti azt, hogy egyik jobb, vagy rosszabb a másiknál. Minőségekről van szó. Mindkettő részünk működésére szükség van olykor és tagadhatatlanul bennünk működik.
Nehézséget azok élhetnek meg a minőséggel, akik szeretnek kontrollt tartani az életükben, picit túl is irányítják a helyzeteket, szeretik ha ők vezethetnek, kigondolják a dolgokat, és nehézség megélni az eseményeket úgy ahogyan vannak. A másik végletben pedig akik nehezen mondanak nemet, vagy húznak határt, kihívást jelenthet megszabniuk most, hogy mi is a jó, vagy épp rossz.
A kérdés:
Mi történik velem, ha nem én irányíthatok? Hogyan csengenek bennem az érzéketlenség, vagy épp az érzékenység fogalmai?
Mi a pozícióm a mélységekkel kapcsolatban? A másik mélysége mit érint meg bennem?
Mi a viszonyom a konfliktusokkal?
Jogosan tehetünk fel kérdéseket és mindig jogosak a válaszaink is, és az azokról alkotott véleményünk is. Ezek benyomások, amik formálják a tudatunkat így vagy úgy, de alakítják. Minél inkább foglalkozunk önmagunkkal, rendezzük a félelmeinket, annál rendezettebben tudjuk fogadni a külvilág eseményeit, annál inkább képesek leszünk mögé látni az eseményeknek, amik a tudattalanunkban játszódnak le, a világ pedig egyfajta valóságként kivetíti elénk. Nem a félelem szűnik meg, hanem az ahhoz való viszonyunk változik az önmegismerés során.
*
Ahogyan a természetben a mag héja már elpusztul, elrohad és előbújik belőle a csíra és a gyökér, a hónap a halál, szelektálás, szétválogatás hónapja is. Valami elpusztulása, elengedése, másvalaminek- nevezhetjük újnak- a születését jelenti. Az apró növénykében ott rejlő erő minden élőlény, tehát az ember sajátja is...az élet mindig a halál minőségén keresztül újul meg, ez az egyetlen útja. Régi rendszer-maghéj bomlik le- az új növény (más rendszer) pedig megszületik, integráltan a régivel és magában hordva máris egy még újabb, magasabb szintű verzióját.
Az úton mindig van kockázati tényező, vagy kritikus pont. A fejlődés így egy ponton mindig ugrásszerű. Az ugrásba koncentráltan megjelenő erő pedig az életerő, egyfajta tűz elem a hónap vége felé.
Ami a kettőt összeköti, az pedig az élet körforgásába vetett hit és a bizalom ereje.
-SJ-